Narancs világ

Sétáltam a parton, a Duna parton.
Szelíd szellő szegődik utamba,
Együtt megyünk tovább.
Csodás táj, élvezzük nagyon,
Ahogy a folyó figyeli lépteinket.

Nem kellett hozzá sok idő,
Szembejött velünk,a fény nő!
Megtorpanunk, s kérdem ki Ő?
Gyönyőrű narancssárga testéből,
Árad a lágy, sokszín kristály!

Testembe égett, kristály morzsák,
Nem fájt, menthetetlenül övé lett,
Bizonytalan lényem egészében!
Bódult testem végtagjait elkapta,
Törzsemre ráfonódva indultunk tova.

Temető

Temetőben jársz te most,
A sírkövek katonás komolysággal,
Kerülgetik kerge kába lábad,
Mely a hidegtől fagyott össze!
Menekülnél mennél innen el,
Szörnyű hely borzalmas,
De lábaid nem engednek,
Testednek parancsolni többé nem tudsz,
S összerogysz!
Sárból fejed felemeled,
Egy korhadt kereszt,
Kezed köré fonja,
S megmutatja magát!
Látod most már a feliratot,
"A Pap
Élt: mióta Angel Sinxxx Lacy
Létrehozta!
Halt: mikor Angel Sinxxx Lacy
Eltiporta!"
Könnyeid öntözik testem,
Földi maradványait.
Most már mehetsz!
Eridj innen e borzalmas helyről!
Hiába tépelődsz most már késő!
Mondok még egy imát érted,
Kísérjen utadon a fény és béke!

Istennő

Istennő!
Vajon mit jelent?
A lemenő nap sugara,
lágyan érinti,a csillógó,
gyémántfolyó víztükrét,
melyről visszatükröződve,
elvakít mindent mi reá néz.

Vakok harca

Nem látjátok mit csináltok!
Nem tudjátok mit küzdtök!
Értelmetlen vérontás,
mi egy országot a földalá ás!

Az ész és értelem?NEM!
Csak a vész és félelem!
Gondolkodni miért nem tudtok,
ha már a fáról lemászhattatok?

Azt mondjátok magyarok vagytok!
S mégis az ország hírnevét tiporjátok!
Szememben nem vagytok ti mások,
Mint sok-sok,álruhába bújt,hazugságok!

Őszünk

Kedves kis őszi nap,
mely hízeleg nekünk.
A fák már hullajtják,
sárgás könnyüket nekünk.
Kellemes meleg levegőben,
úszó selyemszálak fonják,
nyarunkat közre,s repítik tovább.

Kedves kis őszi nap,
sok-sok gyönyörű pillanat,
mit megéltünk már.
De hová lettél kedves kis ősz?
Az ember gyarló természetén,
nem változtat semmi bármit is tennék!
De Jössz még talán egyszer felénk,
Hogy mosolyt fessél arcunk déljén!

Az egyetlen

Az egyetlen,
Nehéz ezt megérteni,
minden bűntudat nélkül kimondani.
Az egyetlen,ki jóban rosszban,
részben és egészében,
eggyé legyen szerelmében.

Hosszú idő kellett nekünk,
míg végre rájöttünk.
Shakespeare szavait is értjük már,
mit Rómeó és Júlia talán még most is csak vár,
Kimondom Én nem félek,
Örökkön Örökké Szeretlek Édes!

Az éj szimfóniája

Az éj szimfóniája,
mit mi komponálunk,
gyönyörű dallam,
mely betölti a teret,
a maga szeretetével.

Az éj szimfóniája,
ha hallgatjuk,
elakad a lélegzet,
a szív mint a toronyóra,
hevesen ver.

Mi megtaláltuk a dallamot,
mely nekünk hízeleg,
izgalomba hoz,
test és lélek beleremeg,
ahogy örökre egymásba temet.

Megöl az irigység

Ne légy irigy,
mert nem vagy az!
Ne légy bántó,
mert nem vagy az!

Legyél kedves,
mert többet ér!
S ne törd össze azt,
ami érted dobog még!

A földel egyenlővé ne tedd,
amit én adok neked!
Becsüld meg jól mert érték,
Gondolj arra ha én nem lennék!
Még egy ember nincs az égen,
Kinek szíve csak érted égne!

Megálmodni megszeretni

Megálmodtalak,
Mikor még nem ismertelek.
Fél ember voltam csupán,
Mikor még nem ismertelek.

Az álmom immár létező,
Engem szeret a legtökéletesebb nő.
Talán nem érzed hogy tökéletes vagy,
Hát jöjj végre rá bizony az vagy!

Mondtad hogy életed,
Sorscsapások éke lett!
Beleégettem szívedbe
Szívem izzó lenyomatát.

A nap minden pillanatát,
Szebbé varázsolom,
S egész életedben saját,
Boldogságomat adom!

A vak

Vak voltam én vagy gyengénlátó,
Mikor először megláttalak.
Éreztem de nem érzékeltem,
Szívemben szétáradó,szárnyaló szerelmet,
Mikor először megláttalak.

Nem vártam én égi csodát,
Magam teremtettem ezt a varázst.
Fehér fátyol mi lehull rólunk,
Immáron mindent látunk s tudunk.
Szerelmünk lángoló tüzében égünk,
Örökkön Örökké amíg csak élünk!