S te figyelj rám!

Váratlan pillanatok az életben,

ok és okozat, vagy véletlen?

Nem számít, ez már a múlt éj,

megismertem a Nőt ki maga a tökély!

Távolság szét nem szakíthat,

képzelő erő mi életet adhat.

A messziségből elmélázva,

szépsége egyszer megvakíthat!

Vállalom, a vakság így már öröm,

Ám legyen! Utánam a vízözön.

Egy pillantás, egy csók az élet,

Meg nem halok, míg nem éltem Véle!

Kicsi rózsa

Kicsi szúrós rózsa volt,
Menten döfte ki reá szólt.
Én is arra jártam keltem,
Meg is tetszett vörös lelke.

Sokan akarták már önnön
Célul,szép illattal edényben,
Ám kicsi rózsát nem kapták,
Mert csak saját másra formálják!

Ott álltam előtte,gondolatim
Arra tereltek,ne tépd le,
Szépségét e földből nyeri el,
Járj ki hozzá,s érdemeld meg,
Te öntözzed a kicsi rózsát.

Nem birtoklom még is enyém,
Pici gyémánt a szirmok közepén.
Vihar gyengíti néha testét,
De erős ő,betegség csak átmeneti,
Mely után rá jön ki is az igazi!

Megtört szív

A szerelem fáj,
a szerelem a tűz,
a fájdalom pedig,
olaj lehet lobogó,
lángtenger perzselte,
Ízzó szép szívre!

Nagy bánat gyötörte meg,lelkemet.
Némán ordítok,ne tovább ne kínozz.
Hűségemet és szívemet,tálcán nyújtottam,
s mondtam,vigyázz reá!
Nem vártam csillagokat,
csupán hűségedet kértem.
Szépestén,édesen,ittasan,
csalfa csókok csattantak,
kinek nem is jelentett ez mást,
CSAK SZERELMEDNEK ÓRIÁSI SZÍVSZAGGATÁST.
Buja bűnöd bánod
Hát kérdem én!
Érezted gyűrűd fojtó forróságát,
Zsebedben rejlő kis dobozban,
Szívem roppanását?

Szeretlek hát,s ha te is szeretsz,
Örök Hűségedet adod nekem.

Gabriel

Istentől kapott,
deleljező erő,mely
az emberek lelkében,
megbúvó, áthatolhatatlan,
sötét szörnyeteget, zúzza szét!
Egy angyal ő, ereje nem fizikai,
csak egy vakító fénynyaláb,
a szeretet,legyőzhetetlen
sugara, zúdul arra, ki,
kivívta e kegyet!

Mindenek felett,
áll Ő, arkangyalként,
védelmez minket, mikor,
baj bilincseli a bánatos lelket,
Enyhítve a gyötrő halálos folytást!
Sok balga ember,nem is tudják mi,
rejlik az önzetlen szeretetben,
egyszerű tudatlan létben,
fulladoznak,talán soha,
nem is éreztek!

Fohász

Jöjj el tavasz,
titkon remélt megváltás.
A test remeg, a szív hideg,
Várja már az utca népe,
Ezt az áldást!

Szent karácsony hozott,
szívünkre derűt egy napra,
elmúlt, egy új év hozza majd,
nekünk vissza. Gyötrelem,

az én osztályrészem. A tél,
jégkabátját teríti testemre,
hogy ékes szobra legyek,
végtelen jégudvarának!

Jöjj el tavasz,
vidd a telet messzire!
Ébredjen fel a természet,
lágy illatával részegítsen,
hogy kába képzelgésbe,
merülhessünk megint!

Narancs világ

Sétáltam a parton, a Duna parton.
Szelíd szellő szegődik utamba,
Együtt megyünk tovább.
Csodás táj, élvezzük nagyon,
Ahogy a folyó figyeli lépteinket.

Nem kellett hozzá sok idő,
Szembejött velünk,a fény nő!
Megtorpanunk, s kérdem ki Ő?
Gyönyőrű narancssárga testéből,
Árad a lágy, sokszín kristály!

Testembe égett, kristály morzsák,
Nem fájt, menthetetlenül övé lett,
Bizonytalan lényem egészében!
Bódult testem végtagjait elkapta,
Törzsemre ráfonódva indultunk tova.

Temető

Temetőben jársz te most,
A sírkövek katonás komolysággal,
Kerülgetik kerge kába lábad,
Mely a hidegtől fagyott össze!
Menekülnél mennél innen el,
Szörnyű hely borzalmas,
De lábaid nem engednek,
Testednek parancsolni többé nem tudsz,
S összerogysz!
Sárból fejed felemeled,
Egy korhadt kereszt,
Kezed köré fonja,
S megmutatja magát!
Látod most már a feliratot,
"A Pap
Élt: mióta Angel Sinxxx Lacy
Létrehozta!
Halt: mikor Angel Sinxxx Lacy
Eltiporta!"
Könnyeid öntözik testem,
Földi maradványait.
Most már mehetsz!
Eridj innen e borzalmas helyről!
Hiába tépelődsz most már késő!
Mondok még egy imát érted,
Kísérjen utadon a fény és béke!