Kicsi szúrós rózsa volt,
Menten döfte ki reá szólt.
Én is arra jártam keltem,
Meg is tetszett vörös lelke.
Sokan akarták már önnön
Célul,szép illattal edényben,
Ám kicsi rózsát nem kapták,
Mert csak saját másra formálják!
Ott álltam előtte,gondolatim
Arra tereltek,ne tépd le,
Szépségét e földből nyeri el,
Járj ki hozzá,s érdemeld meg,
Te öntözzed a kicsi rózsát.
Nem birtoklom még is enyém,
Pici gyémánt a szirmok közepén.
Vihar gyengíti néha testét,
De erős ő,betegség csak átmeneti,
Mely után rá jön ki is az igazi!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése