Kicsi rózsa

Kicsi szúrós rózsa volt,
Menten döfte ki reá szólt.
Én is arra jártam keltem,
Meg is tetszett vörös lelke.

Sokan akarták már önnön
Célul,szép illattal edényben,
Ám kicsi rózsát nem kapták,
Mert csak saját másra formálják!

Ott álltam előtte,gondolatim
Arra tereltek,ne tépd le,
Szépségét e földből nyeri el,
Járj ki hozzá,s érdemeld meg,
Te öntözzed a kicsi rózsát.

Nem birtoklom még is enyém,
Pici gyémánt a szirmok közepén.
Vihar gyengíti néha testét,
De erős ő,betegség csak átmeneti,
Mely után rá jön ki is az igazi!

Megtört szív

A szerelem fáj,
a szerelem a tűz,
a fájdalom pedig,
olaj lehet lobogó,
lángtenger perzselte,
Ízzó szép szívre!

Nagy bánat gyötörte meg,lelkemet.
Némán ordítok,ne tovább ne kínozz.
Hűségemet és szívemet,tálcán nyújtottam,
s mondtam,vigyázz reá!
Nem vártam csillagokat,
csupán hűségedet kértem.
Szépestén,édesen,ittasan,
csalfa csókok csattantak,
kinek nem is jelentett ez mást,
CSAK SZERELMEDNEK ÓRIÁSI SZÍVSZAGGATÁST.
Buja bűnöd bánod
Hát kérdem én!
Érezted gyűrűd fojtó forróságát,
Zsebedben rejlő kis dobozban,
Szívem roppanását?

Szeretlek hát,s ha te is szeretsz,
Örök Hűségedet adod nekem.

Gabriel

Istentől kapott,
deleljező erő,mely
az emberek lelkében,
megbúvó, áthatolhatatlan,
sötét szörnyeteget, zúzza szét!
Egy angyal ő, ereje nem fizikai,
csak egy vakító fénynyaláb,
a szeretet,legyőzhetetlen
sugara, zúdul arra, ki,
kivívta e kegyet!

Mindenek felett,
áll Ő, arkangyalként,
védelmez minket, mikor,
baj bilincseli a bánatos lelket,
Enyhítve a gyötrő halálos folytást!
Sok balga ember,nem is tudják mi,
rejlik az önzetlen szeretetben,
egyszerű tudatlan létben,
fulladoznak,talán soha,
nem is éreztek!

Fohász

Jöjj el tavasz,
titkon remélt megváltás.
A test remeg, a szív hideg,
Várja már az utca népe,
Ezt az áldást!

Szent karácsony hozott,
szívünkre derűt egy napra,
elmúlt, egy új év hozza majd,
nekünk vissza. Gyötrelem,

az én osztályrészem. A tél,
jégkabátját teríti testemre,
hogy ékes szobra legyek,
végtelen jégudvarának!

Jöjj el tavasz,
vidd a telet messzire!
Ébredjen fel a természet,
lágy illatával részegítsen,
hogy kába képzelgésbe,
merülhessünk megint!